Ez a hétfő is szépen indult. Ébredés, gyors reggeli, aztán tűzés a buszmegállóba. Jó, szupi, megérkeztem a suliba, barátnőm mondja, hogy ő berakja a kabátját a szekrénybe. Én általában felakasztani szoktam, de most jól van, mondom én is berakom. A bőrkabátom zsebébe volt a lakáskulcs, szekrénykulcs, meg a bérlet. Mondom barátnőmnek,h majd te fogod nyitogatni a szekrényt, mert ugye én bezártam a kulcsom. Mondja,h okés. Telnek-múlnak az órák, valamelyikek lassan(pl. matek --.--), valamelyikek gyorsabban (pl. tesi- kéziztünk :), töri). Utcsó óra töri, plusz akik emelt óraszámra jelentkeztek töriből(Mint én), azoknak 7. órában is töri van. Köszönök barátnőmtől, szia, puszi, pá, egyebek, ő megy haza, én maradok törin. ÉS MÉG ILYENKOR SE ESETT LE A DOLOG!
Jövök ki töriről, másik barátnőmmel (hát, ha 4 nap után használhatom ezt a szót), megebédelek, mennénk haza, NA ÉS AKKOR LEJÖN A FÜGGÖNY! ************- mondom illedelmesen és jólnevelten.- Bentvan a kabátom meg a kulcsom a szekrényben, az E. meg bezárta a szekrényt és már otthon van! Hogy fogok én így hazamenni? HOGY LEHETEK EKKORA SÖTÉT ÁLLAT?!
Barátnőm meg szakad mellettem a röhögéstől.
Hát, gyors telefon (mert ilyenkor a pótkulcs sosincs a portán, hiába kérdezi az ember!), és E. felpattan a buszra. Fél óra várakozás, könnyesre röhögés után és végre hazajutottam. Kabátostul.
De egy dolgot megtanultam(!): SOHA, SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT NEM RAKOM BE A KABÁTOM A SZERKÉNYBE!
nah, most megyek angolt tanulni, mert azé' holnap is lesz nap :P.
>.<
pussz: VampireGirl
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése