2010. szeptember 1., szerda

Első nap + Bevezető

Alooha!

Nem fontos hogy hívnak, nem fontos honnan írok.
Egy átlagos 14 éves diáklány vagyok, aki szeretné írásban rögzíteni az első évét a középiskolában (hogy pontosabb legyek: a gimnáziumban)

Szóval, kezdjük....

Első nap- avagy a gólya berepül a fészekbe
/2010.09.01 17:31/

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem (Brian Adams-Here I am xĐ) és hát, igen, nehezen keltem fel. Miután nagyjából összekapartam magam és megreggeliztem, elindultam a buszmegálló felé. Kb. 7 óra volt, iszonyú hideg, nagyon fújt a szél, én meg ünneplő fekete nadrágban matróblúzban és bőrdzsekiben parádéztam. 10percet vártam, míg jött a busz, szal rendesen összefagytam azalatt.
A buszúton elvoltam, bámultam kifelé a cuki kis buksimból, próbáltam úgy-ahogy magamhoz térni. A megfelelő megálóónál leszálltam és a helyes kis telitalpú magassarkúmban megindultam a gimnázium impozáns épülete felé. Kb. 10 méter után arra is gondoltam,h leveszem ezt a hülye cipőt és továbbmegyek mezítláb. Végre, valahára csak odaértem, megálltam a kerítés előtt, vártam a többieket, a haverokat. Végül R. befutott, nagyon megörültünk egymásnak, puszi-puszi ölelés és már bent is voltunk a jó meleg (ez mondjuk túlzás) aulában. Ki volt írva, hogy a kilencedikeseknek hova kell menni. Szépen megkerestük azt a termet (időközben már egyre többen voltunk) és ledobtuk a táskáinkat a kiszemelt helyekre.
Szépen lassan megjöttek a többiek, a gólyatáborból ismerős arcok, dumálgattunk mindenféléről. Majd egyszer bejött az osztályfőnök és közölte, hogy ki kell menni az aulába a tanényitó miatt. Szépen beálltunk párosával és kivonultunk. Mindenki úgy nézett ránk, mint az elmebetegekre, pedig csak gólyák voltunk (vagyunk xĐ). Felhangzott a Himnusz (pardon, nekünk kellett é-n-e-k-e-l-n-i ! ), az igazgatóúr is elmondta a tanévnyitó beszédet és az osztályok elindultak visszafelé a termekbe. Kivéve minket. Nekünk az ofőnk, ott, helyben, az aulában kiosztotta a szekrénykulcsokat. Két emberke került egy szerkénybe, szokásos duma : "kulcsot nem elveszíteni, ételt, italt nem tartunk a szekrényben, stb.". Aztán végigültük a 4 osztályfőnöki órák, megkaptuk az órarendet, csengetési rendet, egyebeket és nagyjából azt is megmutogatták, hogy mi hol van a suliban. Nah, én az év során tuti, hogy legalább 1szer el fogok tévedni, de sebaj xĐ
Aztán tesi óra volt, úgyhogy fogtuk a táskát+kabáot és elindultunk a sportcsarnok felé. Fiúknak, lányoknak külön van tesiórájuk. Lányok megkapták az öltözőkulcsot, feltipegtünk az emeletre, ahol az öltözők állnak és bementünk a miénkbe. Hát szupi. Nem olyan rossz, világos és van zuhanyzónk is. Aztán bejött a tesitanárunk (vicces alak) és ő is elmondta a szokásos tesis-szöveget (felszerelés, hiányzások stb.). Be kellett mutatkozni, meg hogy mit sportolunk. Az osztályból egy csomóan kosaraznak/tak meg kéziznek.
Végül a tanár elengedett minket ebédelni. Nah, hát az poén volt. A sor túlélhető volt, de a kaja... xĐ Nem tudom ki volt, aki kitalálta, hogy a túróstésztához porcukrot(!) kell adni, de én megetetném vele.
Ebéd után még túléltünk egy matekot (mivel nem volt felszerelésünk, ezért inkább csak beszélgettünk) és miután meghallottuk a csengő berregő hangját (tisztára olyan hangja volt, mint a régi filmekben azoknak az ébresztőóráknak, amiket le kell csapni xĐ), már boldogan rohantunk a buszmegállóba a kb. 100 km/órás szélbe, hogy minél hamarabb otthonlehessünk. Most 5 csajjal jöttem együtt hazafele, jó fejek, megbeszéltünk, hogy holnap reggel is együtt jövünk.
Hát igen, a holnap reggel. Az órarendem egyhén szólva horrorisztikus (legalábbis szerintem) napi több nyelvóra, szóval először csak óvatosan a túlélésre játszom, aztán majd bekeményítek :)
Mindenesetre nem várom a holnapot, de hát sajna ezt nem én döntöm el xĐ.

By: VampireGirl

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése